Óriási választékban árulnak jobbnál jobb könyveket.
Nem esett nehezemre válogatni, magamnak is, és a családnak is.
A pénztárhoz jócskán megrakodva érkeztem.
- Karácsonyi ajándék lesz?- kérdezte mosolyogva a pénztárosnő, miközben a gépbe ütötte- Szívesen becsomagoljuk.
-
Köszönöm, nem szükséges, többségében saját részre lesz. A többit még
nem döntöttem el, mikor adom oda. Karácsonyra, az valóban jó ötlet.
Közben
körülpillantottam, a nagy, könyvektől zsúfolt üzletben rajtam kívül két
érdeklődő. Pedig késő délután volt. Lehetett afféle hétköznapi csúcsidő
náluk.
- Ön is szívesen olvas? - ütöttem fel a kérdést.
- Még a Tv- re sincs időm! Család mellett- legyintett lemondóan- Néha a weben böngészek.
Hazafelé
jövet nem hagyott nyugodni. Magam idejét sem tudom, mikor volt az,
amikor heti 2- 3 kötettel lettem gazdagabb. Mégis tudom. Meglepően
pontosan. Akkor még így volt, amikor az első kislányommal várandós
voltam. Aztán?
A szenvedélyem maradt?
És mikor olvasom el ezeket a kezemből?
Nem nehéz kitalálni, az emancipált, és rohanó világban hol vannak az olvasók.
A családapák roskadnak a fáradtságtól, és a feszültségektől mire haza érnek a hosszú műszakokból.
Mi családanyák meg a második, majd harmadik műszakot a családunkkal, az otthonunkban töltjük. Szinte még Tv- re sincs időnk, néha netezünk. Az a leggyorsabb. A
bogarat már korábban a fülembe ültette egy másik elfoglalt asszony az
egyik közösségi oldalról. Azóta már sokan nyilvánították a tetszésüket
az ötletre, hogyan spórolhatnának az energiával, miközben az írásaimmal
ismerkednek. Azt gondoltam ugyanis, hogy hallgassátok meg! Magam is szívesen töltök le hangoskönyvet, mp3-at.
Akkor úgy helyes, ha itt, nálam neked is meg van a lehetőséged meghallgatni ami tetszik. Ezért születtek a Hallgatni valók az Anyu Író oldalon. Ne csak olvasd, hallgasd meg az irodalmat!
