A Quecelstorm nem egyszerű gazdasági anyahajó
volt. A nagy Universum háború idején Dandua támadó kötelékének egyik jelentősen
kihasznált nagyvasa volt.
Az akkori gigantikus hajó-, mai raktereiben
50-esével sorakoztak a vadászok, 30-asával a naszádok, és tucatszám a
fregattok. Valamint az összes hajótérben elosztva ezer aszteroida-lopó naszád
fért el.
A fürge kisvasakkal megrakott gigászi jármű
pontosan 10 ezer utat kezdeményezett az alatt a háború alatt. Térgörbítő
mechanizmusának köszönhetően nem olvasztották be, hanem inkább újra
felhasználták. Saját fegyverzetét megtartották, és aktív állapotban, kiélesítve
volt az állandó háborús fenyegetettség miatt. Távoli aszteroida mezők,
elhagyott és behódolt planéták gazdasági szűrését, és termelésbe állítását végezték
vele.
Nagy tiszteletnek örvendő berendezés volt ma
is, igaz nem annyira kihasznált.
Szinte sérthetetlen páncélzata, és az irányító
központot, a hajtóművet, valamint a raktereket közvetlenül védő, sérülésre
többszörösen megvastagodó burkolata miatt nehezen hihető volt, ami ezekben a
percekben zajlott. A Quecelstorm utolsó percei voltak ezek.
A káoszban nem volt értelmezhető eredmény
még.
Amit a robotpilóta adataiból Kese, és Arithm
azonnal látott, hogy a támadó, és védekező fegyverek beindítására sem volt
ideje a legénységnek. A robotpilótát is csak a támadás után kepcsolták be. Az
érzékelők több tucat halottat, és a maradék gyengülő életjelű haldokló
legénységet mutatták. a hajó kezdett darabjaira omlani széjjel a hatalmas
behatástól, melyet még egy utolsó, egyszerű elemzés a hajótest közelében lévő
halott, és életre alkalmatlannak számított bolygóról érkező egyetlen
energianyalábnak tulajdonított.
Kese hozzászokott ifjú évei során a szenvedés
látványához, a méretes, egylégterű irányítófülke láttán azonban kívánta a
végét, ezekre a szerencsétlenekre. izzani látszottak a falak is.
Kese idegesen nyelt egyet, miközben
tekintetét enyhe, észrevétlen szögben elfordította a monitorról. Öccse gyakran
kiismerhetetlen vonásait pásztázta, melyek most kendőzetlenül erős izgalomról,
és fájdalomról tettek bizonyságot.
A látvány önmagáért beszélt. Néhány perc, és
a kiállhatatlan zúgás, a hangzavar, a sikoltások, és üvöltések hirtelen megszűntek.
