Szerda, 2017-11-22, 11:46 AMNyitólap | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü


A fejezet kategóriái

Shelterworld kalóz története-- avagy az Univerzum csapda [3]
Ezt a sci-fi történetet gal6 ihlette, egy kedves baráti közösségem. Ottani eseményekre utalok, és szereplőivel is onnan gyarapszik a történet.


Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Olvasnivalók
Nyitólap » Cikkek » Folytatásos » Shelterworld kalóz története-- avagy az Univerzum csapda

Shelterworld kalóz története 1. rész

 

    Csillám-szikrákat vetett a víz, csobbanásai alig hallhatóak voltak, egyfajta ritmusként verték vissza az uszoda falai. Khánnaui elnyújtva, lassan tempózott. Szerette volna magába inni az összes vizet, de sós volt. Az egyenletesen lüktető ritmus, az ezüstös csillogás, mind a rituálék világára emlékeztette őt, amelyben felnőtt, és amelybe zárva élt eddig. Az utóbbi években oly gyakran kiüresedett kalitkának látta a Fogadalom Temploma Merítkező szertartásait.

   Most pedig bele burkolódzott volna, mint otthonát jelentő puha fészkébe a madár. hogy a jól ismert bélés, a jól ismert étek, és a család vennék körül. Igaz, a családot számára mindig nevelői, és tanítói jelentették. Azt mondták róla, hogy kiválasztott: segítségével a béke köszönthet az ismert világegyetemre. Az Új Világ valósulhat meg végre, abban a formájában, ahogyan egész népe várta.

   Ahogyan a medencébe merült karcsú teste, szinte súlytalannak érezte magát, és vele együtt könnyebb lett a teher, mely a szíve körül forgott.

   Khánnaui nem érezte magát különlegesnek, nem volt kivételes tehetsége, iskoláit éppen a vártnak megfelelően végezte, és nem volt rendkívüli művésze a sháárnak, amelyből az évezredes hagyományok alapján építkezett a kollektív tudat, és az egyén tudatalattijának szövevényes rendszere.

   A sháár csupán megálmodott jóslatokat, és kihívásokat jelentett a számára. Legnagyobb kihívása pedig éppen az volt, hogy távol tartsa azokat, akiket nem szabadott megszeretnie: mestereit, mentorait, és az embereket, akiknek egy kis közösségével mintegy bezárva élt a népe a Fogadalom óta. Az ezeréves háború kezdetén, amikor már gazdasági fennmaradásukért sem kellett a világűrbe merészkedniük, tudatukkal zárták be a bölcsek a Shihaan bolygórendszert az ismert világegyetemtől elválasztó kapukat.

   Ezt a határt a sháárnak köszönhető rendkívül kifinomult mentoring rendszerrel világegyetem szerte álmukban képzett diplomaták által lépték át csupán, akik a béke hadosztálya voltak a kormányokban, és a parlamentekben, sőt már hadtestekben is. Évszázadok óta gyakran jelentek meg a legkülönbözőbb médiákban hódítva teret a Shihoon nép békés, Új Világról alkotott elképzeléseinek. A jóslatoknak, melyeknek Khánnaui aktív részesévé kellene hogy váljon.

  Khánauui gyorsabban tempózott, és a megfelelő technikát próbálta felidézni, mely megszüntetné a mellkasa szorítását. Aztán felhagyott ezzel. „Felesleges, hiszen senki nincs itt, magam elől akarok elbújni?” Ezzel könnyek szöktek a szemébe. Nem ismeretlen, forró könnyek, melyekkel búcsúzott elmúlt életétől, a 14 évtől, mely nagykorúvá érlelte, és alkalmassá a feladatra.

  Egyesítenie kell a kinti világ népeit a közeledő ellenség ellen, akik kegyetlen tervet, és a teljes szeretetlenség kíméletlen kegyetlenségét hozzák, ötvözve a Métellyel, melytől egész Shihaan összes Shihoonja a rettegés, az őrület, és a halál mezsgyéjén tántorog. Valahányszor a megtestesült gonosz álmodik, Shihoonok sikoltanak fel- gyakran szintén álmukban, vagy a sháár gyakorlása közben. Jelezve, hogy már nem elég figyelmeztetnie a birodalmakat, de szövetségeseket kell találnia mihamarabb.

   Khánnaui könnyeit végül a víz lemosta, és ahogy kilépett a medence tengert idéző vizéből, a lecsorgó cseppek összemosódtak a testén. Most értette meg, hogy éppen a gyöngeségének vélt természete segítheti ebben. Mellyel származását meghazudtolva annyira könnyedén lelt barátokat, ismert meg másokat, és volt képes ragaszkodni.

   A fagyos világűrből egy közeledő naprendszer különös fényei, kihunyó páros csillagai árasztották hunyorgó fényüket a kristályosan osztott áttetsző falakon át a kabinba. A fiú bronzarany bőre ragyogott, hirtelenszőke, fonott haja a vállára tapadt, alatta kopoltyúi bezáródtak. Levetett kezeslábasáért nyúlt, majd félbehagyta a mozdulatot. Formás fejét félrebillentette, tétován emelte zöld szemeit a végtelenre. Nem hagyhatja, hogy elnyomja a jelentéktelenség érzése, vagy az ismeretlentől való félelem. Inkább erőt kell merítenie ebből a csodából, melyet ezer év óta elsőként élvezhet a Shihoonok közül. „Különben is, már érzem őket!”-kiáltott a belsője. Ők azok a nagyszerű, különleges lények, akiktől hemzseg ez a külső világ, az Univerzum. Akikért érdemes volt ezer éves vérvonalban tenyészteni a családját, a kiválasztottakat, s nevelni őket a különleges feladatra. Akikért ő is született. Akikért érdemes volt elhagynia a vizek otthonát, a Shihaant.

   - Istenem, vezess utamon!- mondta. Végül testét elfedő, hosszú, ezüst köpenybe burkolódzott, s magasba emelve úszóhártyás kezét, egy új dalt énekelt a Magasságosnak.

   Szíve vadul vert, ahogy a kristálynaszád beúszott egy aszteroida ködön át a haldokló kettős csillagrendszerbe, melyet - most már biztosan érezte, sosem tévesztheti el- lakói korábbról Duesunnak, egymás között pedig 2D rendszernek neveztek.

……………………………………………………………………………………………….

Kategória: Shelterworld kalóz története-- avagy az Univerzum csapda | Hozzáadta: krisztabea (2010-07-12)
Megtekintések száma: 507 | Tag-ek(kulcsszavak): gal6, kalóz, irodalom, folytatásos, anyu író, fórum, univerzum, khánnaui, Sci-Fi, shelterworld | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2017 | Ingyenes webtárhely uCoz