Kese úrnő már tíz perce a beérkező üzeneteit
böngészte. Az érintőképernyő nem működött. Megint. Így a billentyűzetre
hagyatkozott, miután csatlakoztatta. Igyekezett nem bosszankodni emiatt. Lett
volna oka más, de visszafogta magát.
A bolygó kristálykitermelése éppen állt. Az
aszteroidákról még nem érkeztek meg a szállítmányok. Hiábavalónak érezte a ma
délutáni tárgyalásokat a planéta iparát fejlesztő mérnök-vezérigazgatóval. Ez
az ember sült bolond volt. Annyi nyersanyagot kért a helyi kitermelés miatt
épülő fejlesztésekért, hogy az bizonyos hadihajók jelenlegi építésének a
visszafogását jelentette, méghozzá 32 órára. Ez több mint nem biztonságos.
Azért persze aláírta a Cápa kérelmét. Csak így nevezte ezt a kellemetlen
figurát. A meglebbenő fátyolfüggöny mögött, odakint, a kettős holdvilágban
megcsillant a medence a cápákkal. Még a legendás, Ősi Bolygóról származtatják
őket a tudósok. Ezek az állatok ilyen akaratosak. Pedig milyen különlegesek.
Danduán nincsenek ilyen összetett élőlények. Egyáltalán sós víz is alig akad.
Talán azért vérszomjasak, mert ők is érzik, hogy ez nem a hazájuk. Ki tudja,
talán szelídebbek lehettek otthon.
Érzékenységről az igazgatónál szó sem
lehetett. Egyszerűen aláíratott Kesével és kész. Különben sosem készül el a
kitermelő üzem, a kristálybánya. Aztán erre már ráépíthetik végre a
nariondúsítót. Ezzel a flottáknak is lesz elég üzemanyag az egész Univerzumban.
Kese kizárólag ezért írt alá ma. Ezért, mert olyan közel került az álma.
A háborús helyzet fokozódott most, hogy
végre sikerült megalakítani ezt a hatalmas, és erős szövetséget, melynek
alapító tagja maga a Gorán. Eközben a háttérből erősen védett lett a bolygója,
és ez bizony fontos a továbblépés érdekében.
Kese nem ebbe született bele. Valaha a
Dandua folyamatos háborús összecsapások színtere volt. Az Univerzumba érkező
fajok, és az Univerzum-csapdába került külső bolygók két legjelentősebb
Szövetségének frontharcai közepette nőtt fel. Minek hatására már vagy 10 évesen
terveket készített, hogyan váltsa valóra két nagy álmát: a népe békéjét, és az
Ősi Bolygó felkutatását, ahonnan humán ősei származtak el a legenda szerint.
Ritkán gondolt a háború borzalmaival.
Valójában kiváló képességgel tudta kívül rekeszteni magán a fájdalmat, és a
borzongást. A félelmet pedig úgy kezelte, mint valami motivátort, ami arra
szolgál, hogy összeszedje magát, kitisztítsa az elméjét, és ha kell, kiüresítse
a szívét, a lelkét. Kisgyermekkorában megtanulta, hogy ha enged a félelmének,
akkor az megzavarja a gondolkodását. Elmegyilkosnak tartotta, és mivel az
emberi lélek legmélyéből fakadt, nem lehetett neki ellenállni, ezért utat adott
számára, amin keresztül átáramlott rajta, de nem kötözte meg, mert nem volt
tere.
Otthagyta az gépet. Az opálos üvegből
készült áttetsző monitoron még ott villogott a beérkezett üzenetek jelzése. Már
megválaszolta legfontosabb leveleit, körüzenetet küldött a tárgyalás
eredményéről, a tervek beindításáról az ipari, és a környezetvédelmi
minisztérium vezetőinek, a parlament jelen elnökének, és a katonai véd
bizottság parancsnokának, a hadiipart kézben tartó tábornoki teamnek, és a
hajógyárnak is.
Az ablakhoz lépett a késői órához képest
fürge mozdulattal, a tekintete mélán pásztázta a távolt, ahol a láthatárt
sejtette. Mégis apró részletekig befogta az agya, mindazt, amit látott, s ami a
látókörébe került. Ha napok múltán álmából felébresztette volna valaki, akkor
is visszaidéz mindent. Tökéletes képzésben részesült katona volt.
Az éjszakába forduló égbolt észrevétlen
világosodott ki a kormányfői rezidencia felett. A heves déli szél csitult, s
közben magával sodorta az Adon- hegy felől a felhőket.
A csillagok előbb csak hunyorogtak, majd
teljes ragyogásukban fürdették meg a firmamentumot, s ez a visszafogott pompa
az ég felé nyújtózkodó, karcsú, vörös sziklákat sejtelmes köpenybe burkolta.
Megébredt néhány szín a maga sötét mélységében.
Az árnyakkal terhes légben sóhajjátékba
kezdett az addig fütyülő szél. Mintha szelíden álomba kívánkozna.
A körben üveg nappali szobát hirtelen
légvonat szelte keresztül a nyitott ablak és a fotocellás ajtó között. A fehér
függöny lobogóként táncolt, mialatt az érkező sietve a szobába lépett. A
nyakigláb fiatalember Arithm névre hallgatott, és Kese testvérbátyjaként nagy
befolyásra tett szert. A haderőben nagy tapasztalatnak örvendett, melyet a
Gorán Védelmi szervezetében igyekezett kamatoztatni. Ifjú kora ellenére híre
bejárta a Danduával szövetséges világokat.
A
politika azonban nem volt az erőssége.
Arithm szinte berobbant az ajtón. Kezében
outoffon villogott izzó vörös fényben.Izgatott viselkedésére Kese azonnal elé
lépett. Szinte összeért a homlokuk, ahogy a fiú elhadarta:
-Ezt
látnod kell! A Quecelstorm bajban van!
Kese arcára aggodalom ült ki, mégis
hitetlenkedve fogadta. Mi baj érhetett egy ekkora anyahajót? Valami gigantikus
behatás kellett hozzá, hogy ekkora gond legyen, amiért őt elsők között
értesítik, méghozzá az öccse.
- Nem értem, de ha te ítéled veszélyesnek a
helyzetet, akkor bizonyára az is. De mond, nem a Duesunba kértek engedélyt
kutatásra? Rémlik, még elleneztük is többen, mert az a rendszer már múlt idő,
még az energiát is elnyeli hamarosan.
- Így volt. Ám valami méretes meteoritmezőre
hivatkoztak, melynek ha megfelelő az összetétele, hatalmas
nyersanyagmennyiséget húznánk be vele a flottáink és az építkezéseid számára.
Kese úgy hallotta, az építkezéseid szó kis
éllel hagyta el Arithm száját, de ezzel most nem foglalkozott. A monitorhoz
ugrott. Öccse vele mozdult. Az outoffon fénye zöldes derengéssé változott.
- Él a kapcsolat - kiáltott rá Arithm
Kesére. Aki így egyetlen billentyűparanccsal összeköttetésben állt a
Quecelstormal.
