Laczkó B. Kriszta
Anyukám
Mimikém, a minap nagylány
lettél.
Igazi iskolás
korba léptél.
Nagy titkok
s még nagyobb
tettek
várományosává
értél.
Csenikém, a minap
úgy örültél.
kacajgolyókat
gördítettél
Anya, nézd-
s büszkén kiálltva
nyújtózva
felemelkedtél.
Anyukám, a minap
hogy szerettél.
Titokban- hitted-
meg is könnyeztél,
s egyetlen,
lágy ölelésben
zárva össze meg
sem fedtél.
Apukám, a minap
még megleptél.
Anyu helyett ünnepelni
jöttél,
s anyukát
- ős e szeretet-
kicsikéim
köszöntötték.
Anyukám! A minap
meg elmentél.
S mitőlünk hogy-hogy el sem köszöntél,
Mamikám
- kérdik majd, ők sem értik,
unokáid- , hová
lettél?
| 
