Péntek, 2017-05-26, 11:30 PMNyitólap | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü


A fejezet kategóriái

Saját [9]
Saját líra
Mások tollából [0]
Mások költészete
Gyerek kuckó [0]
Terveim szerint itt gyermek verseimből böngészhettek hamarosan. Jó szórakozást!


Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Olvasnivalók
Nyitólap » Cikkek » Líra- vers » Saját

Az ősz fázósan ropog...

Az ősz fázósan ropog…

 

Az ősz fázósan ropog

A lábaim nyomán lucskosan tocsog.

Még nem tudom, kivel osszam meg,

Ahogy egy fancsali képű macska rám kacag,

 

Hogy nem sír, hogy nem fúj, mert nem mer,

Érzi rajtam a hosszan múló, izzó nyarat,

Amit emlékezetem magányosan kutat.

Kopogva zeng a kő nehéz lépteim alatt.

 

A nyirkos levelek sikoltva csusszannak 

A talpam árnyékából rideg menedékbe,

A kutyák az utcán sorban megugatnak,

 

A kerítésdrótnak nekifeszülve.

Hitehagyó, kihűlő lelkemen lassan,

Mint arcomon fagyos harmat gördül le.

 

 

 

Kategória: Saját | Hozzáadta: krisztabea (2011-10-09)
Megtekintések száma: 548 | Tag-ek(kulcsszavak): líra, Az_ősz_fázósan_ropog, vers, szonett, Balogh_Kriszta, mai | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2017 | Ingyenes webtárhely uCoz