Péntek, 2017-05-26, 11:31 PMNyitólap | Regisztráció | Belépés

Honlap-menü


A fejezet kategóriái

Korábbi novellák [4]
Ezeket már "csak" véleményezni lehet a Fórumon.


Statisztika


Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
Olvasnivalók
Nyitólap » Cikkek » Novella » Korábbi novellák

Laczkó Kriszta: A kapcsolat (4.rész)

III.

 

    Nem közölték velük azonnal a hírt. Sőt, megvárták, míg lezajlik a tiszteletükre adott rendezvények hosszú sora. A nyilvános beszámolók is véget értek már, melyeket szerte a Föld minden országának első számú hírcsatornái közvetítettek, természetesen élőben. Mégiscsak nagy jelentőséggel bírt a hazaérkezésük. Ekkor álltak eléjük a régmúlt eseményekkel.

    Mindegyiküket mellbe vágta, de kétség kívül Robert életének leghosszabb perceit előzték meg. Amelyek alatt felfogta, amit hallott.

    Arról volt szó, hogy a Vangonan bolygó és a gyarmatai kevéssel az után, hogy ők elhagyták a rendszert, teljesen kihaltak. Már akkor felütötte a fejét a pusztító járvány, amikor még ott tartózkodtak, de nem akarták őket terhelni ezzel a gohonok, mert látták, mennyire összetörtek az első megbetegedésekkor. Ilyen komoly kellemetlenségnek akkor sem tették ki vendégeiket, amikor kiderült, hogy az alattomos kórokozót ők cipelték oda. Feltételezték, hogy természetes szimbiózisban élnek velük, ami bennük nem okoz kárt. Vagy, hogy nem tudnak a létezéséről, sőt talán még fel sem fedezték az emberek ezt a valamit, mert akkor talán nem vitték volna fel a hajójukra. Ha pedig mégis, úgy nem segítenének, mert bizonyára direkt módon tették. Majdnem a végsőkig saját erőből igyekeztek úrrá lenni a helyzeten. Később mégis beavatták a földieket, de egyesült erővel is sikertelenül küzdöttek. Utolsó jelentkezésükkor népük szószólói a Bölcs Tanács tagjainak memoárjait küldték el, és egy összeállítást a gohon kultúra addig nem ismert területeiről, és olyan tapasztalataikból és eszméikből, melyekről úgy vélték, az emberiség sajátos fejlődésében hasznát veheti még.  

    A következő fél órán belül Robertet súlyos szív elégtelenséggel szállították a földi konföderáció legközelebbi, kiváló klinikájának sürgősségi szakambulanciájára. Ő maga furcsamód könnyűnek érezte magát, mire pihenhetett az ijedtség után.

    Víziószerű álma támadt a kórházi ágyban fekve. Angyalokkal beszélgetett, akik a véleményéről kérdezték. Persze hamar rájött, hogy ismerik a gondolatait, sőt az érzéseit is. Onnantól kezdve nem faggatták tovább, csak megnyugtatták. Elmondták, hogy a gohonok világában náluk vendégeskedett, és hogy ezzel mindazokat kívánják figyelmeztetni, akiket csak Robert hátralévő életében elérhet. Megtudta, hogy emlékezetében hosszú, eleven álomként él majd ez az általuk kitalált történet.  

   Majd az angyalok más angyalokra mutattak, akik Sátán követését választva kivettettek a Mennyből, s eltorzult sötét lényük. Így dolgozik az Ördög, a Sátán, a világ megrontója maga. Az emberek elméjén keresztül terjeszti a hazugságait, mert számára csak az elme az érthető. Az emberek, ha tudják is, hogy értelmetlen, mégis kapaszkodókat keresnek, hogy a világ zűr-zavarából kijuthassanak. Akár az UFO-kba vetett hit, a várakozás, vagy a félelem tőlük, akár más természetfölötti, az ember számára megmagyarázhatatlan jelenségek miatti hiedelmek, vagy vágyakozás, éppúgy, mint a mérhetetlen gonoszság, gyűlölség, gőg, és önzés teszik hiábavalóvá a földi életünket, Létünk e röpke szakaszát.

    Magyarázatra sem volt szüksége Robertnek, hogy a legfontosabbat tudja a kijelentés által, amit kapott: mindez vajon Miért?

   A válasz egyszerűen szíven ütötte: azért, hogy a lehető legtávolabbra taszítsák a legkedvesebb teremtményeket Istentől.  

    Le akart borulni, megalázni saját magát a fenséges Isten előtt, aki annyira szereti őt, hogy ilyen különleges próbatétel elé állította, azért, hogy kinyíljon a szeme.

    Látta a hiábavaló igyekezetet, amivel egyesek a teljesség igazságát akarják megtalálni hallgatag, okult bálványok, felmagasztalt tanok, jelenségek, tárgyak, lények, idegen civilizációk, vagy egyenesen istenített emberekkel való összeköttetés kergetésével.   

    Mindenkivel meg akarta osztani, hogy végre rátalált arra, amit egész életében hajszolt, kutatott. Amiről úgy vélte, hogy szinte az egész emberiség vágyainak tárgya. Rálelt a méltó kapcsolatra. A kapcsolatra, amit ahányan, annyifelé keresünk. Tudta már, hogy a szívek vizsgálója valóban az Úr.

    Még az Ő jelenlétében volt, amikor felébredt a saját ágyában. Lassan felkelt. Készült kimenni a hálóból. A gardrób tükrös ajtaja előtt megállt. Ismerős fiatalember nézett vissza rá, nyílt arckifejezéssel. Akkoriban még mindig ezt viselte. Helyesebben eddig még mindig… Huszonhat éves, és felkészült. Kezdődik az élete! Diplomáciai publikációit végre elismerik. Ma megérte, hogy olvasatos összegzését önálló kötetben kiadják Jelentés címmel.

   Túlcsorduló szívvel köszönte meg, hogy új életet kezdhet. Bocsánatot kért mindenért, ami bűnt Istennel szemben elkövetett, és annyit kért csupán, hogy mindig maradjon benne az Úr, Ő formázza életét, személyiségét, s vezessen általa minél többeket hozzá.

    

      

 

Kategória: Korábbi novellák | Hozzáadta: krisztabea (2009-11-15)
Megtekintések száma: 517 | Tag-ek(kulcsszavak): novella, vélemény, kortárs_irodalom, Sci-Fi, anyu_író_oldal, A_kapcsolat | Helyezés: 0.0/0
Összes hozzászólás: 0
Hozzászólásokat csak regisztrált felhasználók írhatnak.
[ Regisztráció | Belépés ]
Copyright MyCorp © 2017 | Ingyenes webtárhely uCoz