A latin absurdus szó eredeti jelentése: kellemetlen, ízetlen. Az esztétikában és a mindennapi szóhasználatban: képtelen, lehetetlen ( nonszensz). Olyan esztétikai minőség, melyben a képzeletbeli jelenség elveszti kapcsolatát a valósággal, s képtelennek, hihetetlennek, vagy lehetetlennek érezzük. Misztikus, mesés, utópisztikus jelenséget értünk rajta. Hatása meglepő, kiszámíthatatlan, meghökkentő. Már az ókor csodás műveiben éltek vele, de fő esztétikai minőséggé a XX. század modernista művészete, és irodalma tette. Először az expresszionista, dadaista és a szürreális stílusban, majd az abszurd drámában, és elbeszélésben vált jelentőssé. Camus szerint az abszurd a valóságnak megfelelő ábrázolásmód, mert értelmetlen, és megérthetetlen. Rokonságban áll a groteszk minőséggel, mely abban különbözik tőle, hogy ijesztő és nevetséges voltával együtt is inkább illik a hétköznapi életbe, mint az abszurd - inkább utálatot és szánalmat kelt, mint rémületet, meglepetésszerű ijedelmet.
Az abszurd dráma jelentős képviselői: Samuel Beckett, Ionesco.
