Néha úgy segít
A lábaim előtt, Mint a kavics gurul, Az arcomról pedig Cseppenként lehull Mind az a fájdalom, Mi bennem összegyűlt Félelemmel szőni Tele a jeges űrt.
Mi történt? Mit tettél ma? Ültettél tán magot? Jó föld várta? Megöntözted? Mint a földművelő? Vagy elhajítottad, Hátha így is kinő?
Az egyetlen igazság Maga a szeretet. Ha beragyogja Egész életed, Megjönnek tőle Az egyszerű szavak, De néha úgy segít, Hogy magadra hagy.
Elvesz, majd visszaad, Hogy éld meg, könnyű vagy.
|